Az alvás alapvetően szükséges a szervezet számára, mind a szerveink és idegrendszerünk regenerálódása szempontjából, mind pedig a pszichénknek a napi történések feldolgozásában. Az újszülött babáknak napi 16-18 óra, a kisiskolás gyerekeknek napi 10-11 óra, a felnőtteknek 7-8 óra alvásra van szükségük. Az alvásigény egyénenként és korcsoportonként igen változó, de alapvető igazság, ha kipihenten ébredünk, eleget aludtunk.
Alvászavarokkal már kisgyermekek is küzdhetnek, a 0-18 évesek csaknem harmadánál jelentkeznek alvással kapcsolatos problémák.
Vannak gyermekek, akik nagyon nehezen alszanak el, vagy egyedül erre nem is képesek (elalvási nehézség). Ilyen esetek mögött állhat nem megfelelő szoktatás, nevelés is, de okozhatja szorongás vagy egyéb lelki probléma is.
Vannak gyermekek, akik bár rövid idő alatt elalszanak, de az éjszaka során többször felébrednek, nyugtalanul alszanak (átalvási zavar-éjszakai felébredés).
Bizonyos gyermekek éjszakáit az alvás során jelentkező légzészavarok zavarják meg.
Azon gyermekek, akiknél alvás közben akaratlan motoros és vegetatív tünetek jelentkeznek, ún. parasomnia tüneteitől szenvednek. Ide tartozik a nyugtalan láb szindróma, az alvajárás, a rémálmok stb. Ilyenkor a gyermek nehezen vagy alig ébreszthető, cselekvése automatikus, reggel pedig semmire sem emlékszik az éjjel történtekből.
Pszichológusként főként az elalvási- és átalvási nehézségekkel küzdő gyermekek részére tudok segítséget nyújtani.
Kezdetben érdemes néhány alapelvet betartani a könnyebb elalvás és a nyugodt éjszakák érdekében. Először is figyeljük meg, hogy mikor álmosodik el a gyermekünk, és az esti rituálét (vacsora, beszélgetés, fürdés, mese) időzítsük a biológiai órájához. Alvás előtti időben a gyermek már lehetőleg ne tévézzen, ne játsszon számítógépes játékokat. A gyermek vacsorája legyen könnyű, segíthet az elalvásban egy pohár meleg kakaó. A szobájában szellőztessünk ki, a hőmérséklet legyen alacsonyabb a nappali hőmérsékleténél. Sokat segít, ha a szobát teljesen elsötétítjük (ha a gyermek fél a sötétben jó szolgálatot tesz egy gyenge fényű lámpa). Készítsük fel a gyermeket az önálló elalvásra: a mese végéhez érve az esti puszi után búcsúzzunk el reggelig és nyugodtan menjünk ki a szobából. Odakint már mi se végezzünk zajjal járó tevékenységet (pl. hangos film nézése), nehogy gyermekünk kíváncsisága legyőzze az álmosságát.
Ha a fenti praktikák betartásával pár hét alatt sem javul a helyzet, akkor mindenképpen érdemes szakemberhez (háziorvos, pszichológus) fordulni.