Pszichológia kategória bejegyzései

Gyermekkori alvászavarok

Az alvás alapvetően szükséges a szervezet számára, mind a szerveink és idegrendszerünk regenerálódása szempontjából, mind pedig a pszichénknek a napi történések feldolgozásában.  Az újszülött babáknak napi 16-18 óra, a kisiskolás gyerekeknek napi 10-11 óra, a felnőtteknek 7-8 óra alvásra van szükségük. Az alvásigény egyénenként és korcsoportonként igen változó, de alapvető igazság, ha kipihenten ébredünk, eleget aludtunk.

Alvászavarokkal már kisgyermekek is küzdhetnek, a 0-18 évesek csaknem harmadánál jelentkeznek alvással kapcsolatos problémák.
Vannak gyermekek, akik nagyon nehezen alszanak el, vagy egyedül erre nem is képesek (elalvási nehézség). Ilyen esetek mögött állhat nem megfelelő szoktatás, nevelés is, de okozhatja szorongás vagy egyéb lelki probléma is.
Vannak gyermekek, akik bár rövid idő alatt elalszanak, de az éjszaka során többször felébrednek, nyugtalanul alszanak (átalvási zavar-éjszakai felébredés).
Bizonyos gyermekek éjszakáit az alvás során jelentkező légzészavarok zavarják meg.
Azon gyermekek, akiknél alvás közben akaratlan motoros és vegetatív tünetek jelentkeznek, ún. parasomnia tüneteitől szenvednek. Ide tartozik a nyugtalan láb szindróma, az alvajárás, a rémálmok stb. Ilyenkor a gyermek nehezen vagy alig ébreszthető, cselekvése automatikus, reggel pedig semmire sem emlékszik az éjjel történtekből.

Pszichológusként főként az elalvási- és átalvási nehézségekkel küzdő gyermekek részére tudok segítséget nyújtani.
Kezdetben érdemes néhány alapelvet betartani a könnyebb elalvás és a nyugodt éjszakák érdekében. Először is figyeljük meg, hogy mikor álmosodik el a gyermekünk, és az esti rituálét (vacsora, beszélgetés, fürdés, mese) időzítsük a biológiai órájához. Alvás előtti időben a gyermek már lehetőleg ne tévézzen, ne játsszon számítógépes játékokat. A gyermek vacsorája legyen könnyű, segíthet az elalvásban egy pohár meleg kakaó. A szobájában szellőztessünk ki, a hőmérséklet legyen alacsonyabb a nappali hőmérsékleténél. Sokat segít, ha a szobát teljesen elsötétítjük (ha a gyermek fél a sötétben jó szolgálatot tesz egy gyenge fényű lámpa). Készítsük fel a gyermeket az önálló elalvásra: a mese végéhez érve az esti puszi után búcsúzzunk el reggelig és nyugodtan menjünk ki a szobából. Odakint már mi se végezzünk zajjal járó tevékenységet (pl. hangos film nézése), nehogy gyermekünk kíváncsisága legyőzze az álmosságát.

Ha a fenti praktikák betartásával pár hét alatt sem javul a helyzet, akkor mindenképpen érdemes szakemberhez (háziorvos, pszichológus) fordulni.

Gyermekkori súlyproblémák

A válogatós gyerek szívesebben fogadja az ételt, ha látja, hogy a szülei, testvérei is szeretik

A csecsemő és kisgyermek korban az evés-etetés körül nagyon gyakoriak az átmeneti bizonytalanságok, az anya és gyermeke közötti egymásra hangolódási nehézségek. Később, mikor a gyermek már nagyobb lesz, az étkezésben megnyilvánuló válogatóssága sok szülőben okoz félelmeket és vált ki indulatokat.

A gyermekkorban egyre gyakoribb elhízás mögött is állhat a csecsemő-kori túletetés, és az emiatt hibásan rögzült táplálkozási szokások. Ha a baba sírását pl. félelem okozza és az anya ezt félreértelmezve etetéssel válaszol, akkor ez a két dolog a gyermeknél idővel összekapcsolódhat, és a félelem-érzetet evéssel fogja enyhíteni. Ilyen formán a korai étkezési tapasztalatok a könnyen lehetnek a későbbi viselkedészavarok kiindulópontjai.
Természetesen nemcsak az étkezési szokásaiban, hanem a testmozgáshoz való viszonyában is nagymértékben befolyásolja a gyermeket az otthon látott minta. A túlsúlyos szülők gyermeke nagy valószínűséggel szintén súlyproblémákkal fog küzdeni, míg az átlagos alkatú szülők gyermekeinek az esetében ez az arány alig 7%. Vagyis, ha a szülő kevés figyelmet szentel az egészséges életmód gyakorlására, szinte bizonyos, hogy gyermeke is így fog tenni.
A túlsúllyal küzdő gyermekek könnyebben kerülnek a közösség perifériájára, sokszor nehezebben teremtenek kapcsolatokat, ami gátlásokhoz vezethet.
A probléma megoldására a szemléletmód változtatásra, rendszeres sportra és az otthoni táplálkozási szokások átalakítására is szükség van.

 

Anorexia és bulímia gyermekkorban

Bár e két betegség elsősorban a felnőtt nőkre jellemző, megfigyelhető az eltolódás a fiatalabb korosztály felé is. Egyre gyakrabban figyelhető meg 12-13 éves lányoknál, hogy fogyókúráznak. Ebben nagy szerepet játszik, hogy példaképeik a többnyire betegesen vékony szupermodellek.
Fogyókúrázni divat, és mint olyan a fiatalokra nagy hatással van. Egy ilyen korai diéta könnyen elindíthatja gyermekünket az anorexia vagy  a bulímia felé, ami már mindkettő nagyon súlyos evészavar, már gyanú esetén is mindenképpen forduljunk szakemberhez!

Hiperaktivitás

Hiperaktivitás

Mivel a hiperaktivitás szó az utóbbi években bekerült a köztudatba és gyakran olvashatunk-hallhatunk róla, így egyre több szülő ijed meg élénk, eleven gyermekét nézve, hogy talán baj van vele. A szó szinte a „rossz gyerek” új elnevezésévé vált, pedig a két dolog nem ugyanaz! Bizonyos kutatások szerint genetikai okokra is visszavezethető ez a betegség, de számos egyéb dolog is kiválthatja, mint pl. magzati koban az anya dohányzása, alkoholfogyasztása, vagy a szülés közben fellépett oxigénhiánnyal járó komplikációk. Időben történő felismerése, a megfelelő terápia beállítása és kontrollálása  kulcsfontosságú a gyermekek/serdülők sorsának alakulása szempontjából.

A hiperaktivitás a gyermek viselkedésének három fő területen nyilvánul meg: a túlmozgás, a figyelemzavar és az impulzivitás területén és több típusa is megkülönböztethető.

 

Túlmozgás

Nem feltétlenül azt jelenti, hogy a gyerek másoknál többet mozog, hanem azt, hogy ez a mozgás kevésbé kontrollált, nem a megfelelő időben, helyen és módon mozog.

Figyelemzavar

A gyermek szétszórt, legtöbbször minden leköti, csak az nem, amivel éppen foglalkoznia kellene. Társulhat mellé diszlexia, diszgráfia, diszkalkúlia.

Impulzivitás

A gyermek előbb cselekszik, és csak utána gondolkodik. Nehezen tudja kontrollálni magát, az impulzusok vezérlik, emiatt gyakorlatilag ő is és környezete is folyamatos veszélyben van.

 

A diagnózis felállítása szigorúan felépített, szakmai egyetértésen alapuló diagnosztikai ismérvek alapján történik. Ha az alábbiak közül több állítás is tartósan jellemző gyermekére, forduljon szakemberhez, aki segít megtalálni a tünetek okát és segítséget tud nyújtani – ha szükséges – a gyermek és családja számára.

 

A hiperaktivitás jellemző tünetei:

  • nem figyel a részletekre, gondatlan hibákat vét
  • nehézsége van a figyelem megtartásában egy feladat-, vagy játékhelyzeten belül
  • gyakran úgy tűnik, nem figyel, ha hozzá beszélnek
  • nem követi az instrukciókat, gyakran elmarad a kötelességek teljesítése
  • nehézsége van a feladatok vagy tevékenységek szervezésében
  • elkerüli, nem szereti a tartós mentális erőfeszítést igénylő helyzeteket
  • elveszít dolgokat, játékokat, felszereléseket stb.
  • könnyen elvonják figyelmét külső ingerek
  • a mindennapokban gyakran feledékeny
  • gyakran babrál, kézzel-lábbal fészkelődik
  • izeg-mozog, mint akit felhúztak
  • elhagyja a helyét, amikor ülve maradást várnak el
  • rohangál, ugrál olyankor, amikor az nem helyén való
  • nehézsége van az önálló, nyugodt játéktevékenységgel, vagy az abban való részvétellel
  • túl sokat beszél
  • kimondja a választ, mielőtt a kérdést befejezték volna
  • nehézsége van a várakozással
  • gyakran félbeszakít másokat (beszélgetés, játék közben)

Ayres mozgásterápia

Az Ayres mozgásterápiával a gyermek speciális, játékos eszközök segítségével fejleszthető

A szenzoros integrációs terápia elméletének megalkotója az 1920-ban, Kaliforniában született Dr. Anna Jean Ayres Baker.

Az általa kidolgozott módszer a tanulási- és viselkedéses problémákkal küzdő gyermekekkel végzett évtizedes munkája gyümölcse. Érdeklődése fokozatosan fordult azon gyerekek felé, akik észlelési-, tanulási-, vagy magatartási problémáit nem lehetett egy konkrét okra visszavezetni. Ayres abból a feltételezésből indult ki, hogy a problémák gyökere ezen gyerekeknél az érzékszervi ingerek és a mozgásos válaszok tervezésének és megszervezésének nehezítettsége.

Terápiája komplex, pszichoterápiás beállítottságú, amely úgy segíti elő az egész személyiség fejlődését, hogy mellőzi egy-egy mozgásforma gyakoroltatását, helyette inkább változatos és új mozgásos élményeket adva segíti elő az idegrendszer fejlődését.

Az Ayres-terápiák mozgásra ösztönző, változatos eszközökkel felszerelt teremben zajlanak egyénileg vagy kis csoportos formában. A foglalkozások hatására a gyerekek egyre bátrabbá, kezdeményezőbbé válnak és egyre nehezebb mozgásformák kipróbálására is képessé válnak. Az új mozgásélmények szinte kikényszerítik az idegrendszer érését, a mozgás- és érzékelési rendszer fejlesztése így együtt, egy időben valósul meg.

 

A terápia ajánlott, ha a gyermek:

  • A születése előtt, alatt vagy utána történt komplikációk miatt idegrendszeri sérülés lehetősége merül fel
  • Mozgásfejlődés egyes lépései kimaradtak vagy jelentősen megkésve alakultak ki
  • Beszédfejlődési nehézségei vannak (nem beszél, dadog, hadar, későn kezdett beszélni)
  • Lemaradást mutat kortársaihoz képest (pl. szobatisztaság 3 éves korra nem alakul ki)
  • Domináns kéz még nem alakult ki stabilan, jobb és bal oldalt összekeveri
  • Figyelmét nehezen összpontosítja